9.tétel: A korai
sztoicizmus és Epikurosz
Sztoicizmus
Ø Megalapítója a kitioni Zénon (336-264), aki Athénban az ún. Tarka Csarnokban (Sztoa Poikilé) tanított. Az irányzat innen kapta a nevét, ritkábban „A Csarnok filozófusai” néven is említik őket.
Ø Logikájukban a megismerés folyamatát a következő lépésekre osztják fel: (1) érzékelés; (2) az érzetekből kialakul a képzet (phantaszia); (3) a lélek mérlegeli a képzet igaz, vagy hamis voltát; ha igaznak ítéli, akkor „asszenzióval illeti” a képzetet (latin assensio: beleegyezés, ráhangolódás), ha tévesnek ítéli, akkor „megvonja az asszenziót” a képzettől; (4) az asszenzióval illetett képzet az értelembe, azaz a „vezérlő lélekrészbe” (hégemonikon) kerül, s részévé válik a tudásnak.
Ø Természetfilozófiai tanításuk szerint a világ két arkhéból: a passzív anyagból és az aktív pneumából (szellem) épül föl. Átvették Hérakleitosz tanítását arról, hogy a világ lényege a tűz; de ebben erőteljesebben hangsúlyozták az ún. ekpürószisz tanát: eszerint a világ periodikusan megsemmisül a tűzben, majd a tűzből ismét újjászületik.
Ø Az ember etikai célja: követni és tetteiben megvalósítani a jót. A jó lényegét tekintve egyetlen, ám megjelenését tekintve több formáját ismerjük. Ezek az erények. (A sztoikusok azonosítják a tudást az erénnyel, ami szókratikus vonás, továbbá átveszik Platóntól a négy alapvető erényt, de ezeknek rengeteg alfaját különböztetik meg.) A rossz nem más, mint a jó ellentéte. Az emberi világ dolgainak és eseményeinek legnagyobb része a két pólus között helyezkedik el, ennélfogva etikai szempontból közömbös. Az etikailag művelt ember feladata az, hogy a közömbös dolgokkal szemben közömbös, szenvedélymentes magatartást tanúsítson. Ennek a helyes magatartásnak a neve: apatheia („szenvedélymentesség”).
Ø A sztoikus attitűdbe belefér tehát, hogy miközben a bölcs a lelkében öntörvényét követi, s így szabad, eközben a világhoz és annak lényegében változtathatatlan dolgaihoz és körülményeihez alkalmazkodik. Ez elvezethet egyfajta kettős életvitelhez.
Ø Megalapítója a kitioni Zénon (336-264), aki Athénban az ún. Tarka Csarnokban (Sztoa Poikilé) tanított. Az irányzat innen kapta a nevét, ritkábban „A Csarnok filozófusai” néven is említik őket.
Ø Logikájukban a megismerés folyamatát a következő lépésekre osztják fel: (1) érzékelés; (2) az érzetekből kialakul a képzet (phantaszia); (3) a lélek mérlegeli a képzet igaz, vagy hamis voltát; ha igaznak ítéli, akkor „asszenzióval illeti” a képzetet (latin assensio: beleegyezés, ráhangolódás), ha tévesnek ítéli, akkor „megvonja az asszenziót” a képzettől; (4) az asszenzióval illetett képzet az értelembe, azaz a „vezérlő lélekrészbe” (hégemonikon) kerül, s részévé válik a tudásnak.
Ø Természetfilozófiai tanításuk szerint a világ két arkhéból: a passzív anyagból és az aktív pneumából (szellem) épül föl. Átvették Hérakleitosz tanítását arról, hogy a világ lényege a tűz; de ebben erőteljesebben hangsúlyozták az ún. ekpürószisz tanát: eszerint a világ periodikusan megsemmisül a tűzben, majd a tűzből ismét újjászületik.
Ø Az ember etikai célja: követni és tetteiben megvalósítani a jót. A jó lényegét tekintve egyetlen, ám megjelenését tekintve több formáját ismerjük. Ezek az erények. (A sztoikusok azonosítják a tudást az erénnyel, ami szókratikus vonás, továbbá átveszik Platóntól a négy alapvető erényt, de ezeknek rengeteg alfaját különböztetik meg.) A rossz nem más, mint a jó ellentéte. Az emberi világ dolgainak és eseményeinek legnagyobb része a két pólus között helyezkedik el, ennélfogva etikai szempontból közömbös. Az etikailag művelt ember feladata az, hogy a közömbös dolgokkal szemben közömbös, szenvedélymentes magatartást tanúsítson. Ennek a helyes magatartásnak a neve: apatheia („szenvedélymentesség”).
Ø A sztoikus attitűdbe belefér tehát, hogy miközben a bölcs a lelkében öntörvényét követi, s így szabad, eközben a világhoz és annak lényegében változtathatatlan dolgaihoz és körülményeihez alkalmazkodik. Ez elvezethet egyfajta kettős életvitelhez.
Epikurosz
Ø kr.e. 341-270
Ø barátaival és tanítványaival visszavonult a saját kertjébe, a béke lehetőségeit kutatta
Ø mértékletesen, önmegtartóztatóan élt, szelíden beszélt, alamizsnát osztogatott a szegényeknek, miközben a gazdagság, a becsvágy és a szenvedély ellen prédikált
Ø iskolájába bárki mehetett! (rabszolgák és nők is) kertjében hozta létre a társaságot, filozófiai iskoláját
Ø a szabad akaratot védelmezte, amit a világtól elvonulva, s nem az árral szemben úszva akart gyakorolni
Ø hedonizmus filozófiája à ma már nem ugyan azt jelenti!
Ø az ember próbálja mindenben észrevenni az örömöt (pl. napsütés…)
Ø kiegyensúlyozott élet elérése
Ø nem igenli a közéleti tevékenységeket és hátat fordít a társadalmi szférának
Ø az örömöt és gyönyört előidéző dolgokat igenli, melyek zavar- és fájdalommentes állapotot vezetnek =ataraxia
Ø szellemi szabadság elérése – filozófia rabszolgája örökre? mindig aktív gondolkodó állapot
Ø Epikurosz a külső hatások közé sorolja a vallási babonákat – melyek az istenektől és a haláltól való félelemre tanítanak -, a szerelmeket – melyek megbonyolítják a természetes szexuális vágyat-, és a gazdagságot és hatalmat dicsőítő beszédeket.
Ø szerinte a haláltól nem kell félni, gondolkodni rajta „amikor az ember van ott a halál nincsen, ha a halál van ott már ember nincsen”
Ø elméletében az ember az ész segítségével meg tudja fékezni az indulatait, a szenvedélyeket, s így függetleníteni tudja magát a külvilágtól
Ø „Lathe biószasz” = „Élj elrejtőzve” à szól az epikuroszi jelszó, mely az egyes ember ataraxiáját biztosítja
Ø Epikurosznál az istenek a metakoszmionokban, magukban, a világtól elzárva léteznek
Ø Marx (19.sz) disszertációjában azt állította, hogy a boldog epikuroszi istenek valójában egy sajátos filozófus-életideált képviselnek. Olyan eszményt, amit Epikurosz a saját iskolájában próbált megvalósítani.
Ø az epikureusoknál a filozófia, az önmagunkkal való törődés érdekében folyamatosan végzett gyakorlatok a lélek terápiája „…senki sem túl fiatal és senki sem túl öreg a lelke egészségének a megszerzésére.”
Ø visszaemlékezések, források
o Seneca (szó szerinti mondatok maradtak fent)
o Lukréciusz rengeteg idézet Epikuroszról, utalások
o szívesen idézték, mint a boldogságkeresést alátámasztó filozófust
Ø önmagunkkal való törődés az orvosi gondolkodással és gyakorlattal függ össze
Ø A „pathosz” jelentése: szenvedély, testi betegség, lélek önkéntelen indulatai (túlságosan elragadják az érzelmek)
Ø kr.e. 341-270
Ø barátaival és tanítványaival visszavonult a saját kertjébe, a béke lehetőségeit kutatta
Ø mértékletesen, önmegtartóztatóan élt, szelíden beszélt, alamizsnát osztogatott a szegényeknek, miközben a gazdagság, a becsvágy és a szenvedély ellen prédikált
Ø iskolájába bárki mehetett! (rabszolgák és nők is) kertjében hozta létre a társaságot, filozófiai iskoláját
Ø a szabad akaratot védelmezte, amit a világtól elvonulva, s nem az árral szemben úszva akart gyakorolni
Ø hedonizmus filozófiája à ma már nem ugyan azt jelenti!
Ø az ember próbálja mindenben észrevenni az örömöt (pl. napsütés…)
Ø kiegyensúlyozott élet elérése
Ø nem igenli a közéleti tevékenységeket és hátat fordít a társadalmi szférának
Ø az örömöt és gyönyört előidéző dolgokat igenli, melyek zavar- és fájdalommentes állapotot vezetnek =ataraxia
Ø szellemi szabadság elérése – filozófia rabszolgája örökre? mindig aktív gondolkodó állapot
Ø Epikurosz a külső hatások közé sorolja a vallási babonákat – melyek az istenektől és a haláltól való félelemre tanítanak -, a szerelmeket – melyek megbonyolítják a természetes szexuális vágyat-, és a gazdagságot és hatalmat dicsőítő beszédeket.
Ø szerinte a haláltól nem kell félni, gondolkodni rajta „amikor az ember van ott a halál nincsen, ha a halál van ott már ember nincsen”
Ø elméletében az ember az ész segítségével meg tudja fékezni az indulatait, a szenvedélyeket, s így függetleníteni tudja magát a külvilágtól
Ø „Lathe biószasz” = „Élj elrejtőzve” à szól az epikuroszi jelszó, mely az egyes ember ataraxiáját biztosítja
Ø Epikurosznál az istenek a metakoszmionokban, magukban, a világtól elzárva léteznek
Ø Marx (19.sz) disszertációjában azt állította, hogy a boldog epikuroszi istenek valójában egy sajátos filozófus-életideált képviselnek. Olyan eszményt, amit Epikurosz a saját iskolájában próbált megvalósítani.
Ø az epikureusoknál a filozófia, az önmagunkkal való törődés érdekében folyamatosan végzett gyakorlatok a lélek terápiája „…senki sem túl fiatal és senki sem túl öreg a lelke egészségének a megszerzésére.”
Ø visszaemlékezések, források
o Seneca (szó szerinti mondatok maradtak fent)
o Lukréciusz rengeteg idézet Epikuroszról, utalások
o szívesen idézték, mint a boldogságkeresést alátámasztó filozófust
Ø önmagunkkal való törődés az orvosi gondolkodással és gyakorlattal függ össze
Ø A „pathosz” jelentése: szenvedély, testi betegség, lélek önkéntelen indulatai (túlságosan elragadják az érzelmek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése