Immanuel Kant

21.tétel: Immanuel Kant

A 18. sz. nagy hatású gondolkodója, a klasszikus német filozófia képviselője. A racionalizmus és az empirizmus szélsőségei közötti közvetítésre vállalkozott.

Egyetemen matematikát, fizikát, filozófiát és teológiát tanult. Soha nem hagyta el szülővárosát, Königsberget. Házitanítóként, magántanárként, majd egyetemi oktatóként dolgozott.

Hatalmas életművet hagyott hátra. Munkáit kritika előttiekre és kritika utániakra osztják.

Megalkotja a Naprendszer kialakulására vonatkozó ősködhipotézist.

Bírálja a skolasztika istenbizonyítékait, és új bizonyíték megalkotására vállalkozik.

Jelentős művei: A tiszta ész kritikája, Az erkölcsök metafizikájának alapvetése, A gyakorlati ész kritikája, Az ítélőerő kritikája, A vallás a tiszta ész határain belül.

Kant érdeklődését kezdetben természetfilozófiai kérdések kötötték le. Elsőként ábrázolta a Naprendszer kialakulását úgy, mint természettörténeti folyamatot.

Hume filozófiája jelentős hatást gyakorolt rá.

Elfogadhatatlan számára a korabeli empirizmus és racionalizmus is. Úgy gondolta, hogy a filozófiában változásra van szükség az antiómiák miatt, melyek a filizófia előrehaladását akadályozzák. Mivel ezekbe a tiszta ész szükségszerűen beleütközik.

Antiómiák:

Ø  A világnak határa és kezdete van. – A világ végtelen térben és időben.

Ø  Az összetett testek véges számú egyszerű alkotóelemből épülnek fel. – Az összetett testek vég nélkül oszthatók.

Ø  A világon minden oksági szükségszerűséggel megy végbe. – A szükségszerű okságon kívül van szabadság is.

Ø  A világhoz hozzátartozik valami szükségszerű lény. – A világban vagy azon kívül nem létezik szükségszerű lény.

Kant szerint az első két antiómia esetében álproblémáról van szó, melyekre eleve reménytelen felfogható választ adni. A 3. és 4. esetében azt gondolja, hogy ezek lehetnek együtt igazak, mert nem ugyanarról a dologról állítjuk az ellentéteket.

Kant számára a tudományos ismeretek egyetemességébe vetett meggyőződés felette áll minden ésszerű kételynek. A valóban tudományos igényű filozófiának arról kell számot adnia, miképpen lehetséges az emberi tudás egyetemessége, ha egyszer az már létezik. E feladat megoldásához vezető útnak a transzcendentális módszert tekinti. El akarja kerülni a racionalizmus és az empirizmus naiv dogmatizmusát.

A racionalizmus és empirizmus vívmányait szerette volna egyesíteni.   Ennek lehetőségét látta a transzcendentális módszerben, amely kritikai. A kritikai szemlélet Kant filozófiájának alapvető jellemzője. A transzcendentális jelző a ténylegesen létező, de valamiképpen mégis átléphető megismerési határok felmutatásának módszerére utal.

Kant számára nagy kérdés hogy lehetséges tiszta matematika? Erre A tiszta ész kritikája című munkájának első részében keres választ. A matematikának, mint magas szinten elvont tudománynak az alapjait az érzékelés területén véli megtalálni. Okfejtése jelentős hatást gyakorolt a matematikai alapkutatásokra.

Ismereteink tartalmi szempontból Kant szerint analitikusak vagy szintetikusak. Az analitikus ismeretek igazságáról csak fogalmi elemzés útján győződhetünk meg. A szintetikus állításoknak ismeretbővítő hatásuk van.

Tapasztalataink kusza tényanyagát kategóriákba rendezzük. Kant kategóriái a gondolkodás rendező elvei, és a tárgyak konstruálásának eszközei. 12 kategóriát állapít meg, amelyeket 4 osztályba sorol. A kategóriák üres formák, amiket a szemlélet tölt meg tartalommal.

Kategóriák:

Ø  Mennyiségi kategóriák: egység, sokaság, mindenség

Ø  Minőségi kategóriák: valóság, valótlanság, korlátozás

Ø  Viszony-kategóriák: szubsztancia, okság, kölcsönhatás

Ø  Módozatok: lehetőség, meglét, szükségszerűség

Ø  A tudomány tételei úgy jönnek létre, hogy a kategóriákat alkalmazzuk a tapasztalat adataira.