Evolucionizmus

25.tétel: Evolucionizmus (Darwin, Spencer)

Darwin (1809-1882)

Ø  az evolucionista elmélet alapjait ő fektette le

Ø  természettudós volt

Ø  elmélete:

»   a fajok fejlődése természetes kiválasztódás útján ment végbe

»   a fajok nem változatlanok és a fajok, valamint az ezeken belüli változatok között nincsenek éles határok

»   a változatokból új fajok jöhetnek létre, és régi fajok halhatnak ki az újak megjelenése következtében

Ø  a fajok valójában megszilárdult változatok

Ø  létért való küzdelem elve:

»   a népesség geometriai, az anyagi javak pedig csak számtani haladvány szerint növekednek, és ez túlnépesedéshez vezet

»   az egyes fajok jobban, mások kevésbé tudnak alkalmazkodni a környezethez, és az egyedek között küzdelem folyik a jobb életfeltételekért

»   csak azok a fajok maradnak fenn és azok a változatok szilárdulnak fajokká, amelyek rátermettebbek a létért vívott küzdelemre, mint versenytársaik

Ø  Darwin elmélete megalkotásakor figyelembe vette a fajnemesítők által alkalmazott mesterséges kiválasztást à ennek analógiájára képzelte el a természet spontán kiválasztó tevékenységét (természetes kiválasztódást), amely szinte állandóan próbák elé állítja a fajokat és az egyedeket, és kiszűri a kevésbé alkalmasakat à ez a kiválasztó tevékenység nagyon lassan megy végbe, és a létért való küzdelemben hasznosnak bizonyult tulajdonságok öröklődnek

Ø  Fő művei:

»   A fajok eredete a természetes kiválasztás útján (1859)

»   Az ember származása

Ø  Darwin fejlődéselméletének fő filozófiai jelentősége, hogy a természeti folyamatok célszerűségének tételét megcáfolta

Ø  „A természetben minden meghatározott törvények eredménye”

Herbert SPENCER (1820-1903)

Ø  Darwint megelőzve hirdette a fejlődés eszméjét

Ø  fő műve: A szintétikus filozófia rendszere

Ø  Spencer rendszeralkotásra törekedett

Ø  világszemléletét a korlátlan haladásba vetett optimista hit hatja át à a Viktória-kor prófétájaként emlegetik

Ø  elmélete:

»   az anyagnak minden állapota a fejlődés eredménye és megnyilvánulása

»   a természet folyamatok összekapcsolódása, mely folyamatokat erők váltanak ki

»   az egyesülés (=integráció) és elkülönülés (=differenciáció) ritmikusan váltják egymást, és minden új ciklusban a fejlődés kezdődik elölről

»   minden egyensúlyi állapot csak időleges

»   a fejlődés történeti folyamat, így minden alakulatnak van múltja és jövője à a róla alkotott ismeretek viszonylagosak, hiszen az Abszolútum végső fokon megismerhetetlen, akiről legfeljebb a jelképek (pl. anyag és erő) nyelvén lehet szólni

Ø  a filozófia feladata szerinte az, hogy a részletek összhangját és az általános folyamatok dinamikáját meghatározza; szintetizálja a szaktudományok részeredményeit és eljusson egy általánosságában minden mást felülmúló törvényhez

Ø  az emberi tudás 3 foka:

Ø  tények, adatok számbavétele

Ø  tapasztalati ismeretek részleges összefoglalása

Ø  előzőek elméleti szintézise

Ø  az adatok ismerete szükséges, de semmiképpen nem elég ahhoz, hogy valódi tudásról beszélhessünk, hiszen a tények magyarázata csakis elméleti keretben lehetséges

Ø  valamennyi ismeretünk relációs jellegű, hiszen az erők hatására térben és időben változó anyag állapotáról tudósít

Ø  társadalom-felfogása: a társadalmat fejlődő és a szerves természetnél magasabb rendű alakulatnak tekinti, amely feltételezi az egyének együttműködését. A társadalom valóban egy szuperorganizmus, amelynek tagjai az egyének mint saját tudattal rendelkező lények, ellentétben a biológiai szervezetekkel, amelyek tagjainak egyáltalán nem lehet tudatuk. A társadalom kultúrát hoz létre, melynek előfeltétele a nyelv.

Ø  államról alkotott felfogása: minél fejlettebb egy társadalom, annál kevesebb teendő hárul rá. Feladata az, hogy biztosítsa azokat a feltételeket, amelyek az egyén teljesebb életéhez szükségesek.

Ø  az élet végső célja a boldogság

Ø  a cselekedetek annyiban jók, amennyiben a boldogság elérése szempontjából hasznosak