22.tétel:
Georg W. F. Hegel
Ø Filozófiája
a német idealizmus betetőzése, az abszolút idealizmus.
Ø Filozófiáját
pánlogizmusnak nevezhetjük. Kialakulására legnagyobb hatást Hérakleitosz,
Arisztotelész, Spinoza, Fichte és Schelling gondolatvilága gyakorolta.
Ø Élete
és főbb művei
o
Stuttgartban született. Teológiát
tanult. Tanulmányozta az ókor kultúráját és lelkesen fogadta a francia
forradalom kitörését. Tehetsége lassan bontakozott ki. Házitanítással, egyetemi
tanítással és folyóirat szerkesztéssel is foglalkozott.
o
Művei: A szellem fenomenológiája, A
logika tudománya, A filozófiai tudományok enciklopédiája.
Ø Az
eszme dialektikája
o
Kant elutasította a metafizikát, mint
filozófiai tudományágat. Hegel viszont visszatért a metafizikához. Schelling
döntő lépést lett az objektivitás irányába. Az eszme fejlődésének gondolatát
Hegel Fichtétől kölcsönözte és egyesítette az objektivitás schellingi elvével.
o
Az abszolút eszme fejlődése az önmagától
való elkülönülés sokféleségén át vezet, egysége mégis megmarad, mert a sokféleség
magasabb szinten ismét egységgé olvad össze.
o
A lét előrehaladó menetének hármas
fokozata a tézis, antitézis, szintézis Hegelnél is megtalálhatók.
o
Hegel filozófiáját dialektikának nevezi,
mint Hérakleitosz. Nála is minden átalakulóban van és a lét mozgalmasságának
forrása a dolgok belső ellentétessége és az ellentétek küzdelme. A változások a
dialektikus hármasság szerint zajlanak.
o
Rendszerének egész ókori mintaképeihez
áll legközelebb.
o
Dialektikáját az azonosság
nem-azonosságának azonosságáról szóló tanaként határozza meg. Rendszerében nem
érvényes sem az azonosság, sem az ellentmondás elve.
o
A misztikus irodalom, főleg a Biblia is
nagy hatást gyakorolt rá. János evangéliuma alakítólag hatott gondolatvilágára.
Pl. búzaszem hasonlata beépült filozófiájába és a dialektika sajátos elvét, a
tagadás tagadását szemlélteti. („Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal
meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” A kikelve elpusztuló,
de új növénnyé fejlődő és termést hozó érlelő búzaszem példája)
o
Hegel olyan korban élt, amikor sokan a
vallás újjáélesztésén fáradoztak. Ő az önmagát kibontó és nyilvánító Istent
akarta felmutatni.
o
A hegeli dialektika legfőbb mozzanata a
totalitás elve. Nála mindig az egész élő teljességről van szó. Az igazság az
egész. – mondja Hegel. A dialektikus hármasság út ehhez az egészhez.
o
Elutasította a panteizmus elvont
azonosságát és a dualisztikus felfogást is (Isten és világ radikálisan
különbözik). A dualizmus és a panteizmus valamiféle egységére törekedett,
amelyet a panlogizmus névvel illetnek.
Ø Logikája
o
A logika fogalmát más értelemben
alkalmazza, mint ez korábban szokásos volt. A logika tudománya c. munkája nem
szorítkozik a helyes gondolkodás formáira, hanem az abszolút eszme
kibontakozását állítja elénk a maga téren – és időkívüliségében.
o
A logika 3 részét különbözteti meg: a
lét, a lényeg és a fogalom tanát.
o
Az első kettő az objektív logika, a
harmadik a szubjektív logika. Az objektív logika a metafizika helyére lép. A szemléletmód lényegét a gondolkodás
meghatározásai alkották.
o
Az abszolút eszme önfejlődésének
folyamatát a lét fogalmából indítja. A létnek nincs meghatározottsága, tehát
semmi, csak gondolati lét. Lét és semmi ellentmondásba ütközik. A fejlődés
előrehajtó mozgatórugója létrehozza a dialektikus tagadást jelentő feloldást a
levést (wedern).
o
A lényeg tanában a lényegről mint
létalapról, jelenségről és valóságról esik szó.
o
A fogalom tana hármas tagozódású: a
szubjektív fogalom, a tárgy és az eszme.
o
Logikájában a klasszikus logika
rendezőelvei az azonosság és a kizáró ellentmondás nem érvényesek.
Ø Szabadságfelfogása
o
A szabadság szükségszerű, ésszerű, de
csak a világtörténet távlatából. Az egyén szemszögéből ésszerűtlennek tűnhet és
tragikus következményekkel járhat.
o
A filozófia az önmagát gondoló gondolat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése