2017. január 3., kedd

Szókratész élete, módszere és történelmi jelentősége (Hannes Böhringer elemzésével)



6.tétel: Szókratész élete, módszere és történelmi jelentősége (Hannes Böhringer elemzésével)
Ø  Szókratész 469-399
Ø  nem írt le semmit à Platóntól tudunk mindent
Ø  filozófia életforma volt számára
Ø  éet=mű (nem választható szét)
Ø  nem természetes halál, hanem halálra ítélték à öngyilkosnak kellett lennie
Ø  Platón így emlékművet állított neki a történeteivel
Ø  édesanyja bába volt (nem nemesi család)
Ø  katonáskodott is à kiváló harcos+segítőkészségàmegbízható volt
Ø  ha ki akarták tüntetni, akkor átadta másnak a dicsőséget
Ø  elismert volt Athénban, mindenhova bejárása volt
o   filozófiai viták zárt helyen zajlottak
Ø  bárhol bármiről bárkivel tudott beszélni à ironikus módszer
o   platóni dialektusokban is megjelenik
o   elhiteti, hogy ő sem tudja a választ, ahogy partnere sem
o   együtt jöjjenek rá a megoldásra, nem bizonytalanítja el a partnerét
o   megnyílás, mások megnyilvánulása à valódi vita
Ø  daimon van a lélekben
o   lelkiismeret?
o   ezeket az istenekhez köti
o   valaki aki mindig ott ül a vállán és súg neki
Ø  Miért ítélték halálra?
o   kényelmetlenné vált a politikusok számára
o   „veszélyes figura” volt
o   két vádpont: megrontja az ifjakat a nézeteivel és nem tiszteli az athéni isteneket
Ø  Platón: Szókratész védőbeszéde c. mű
o   megörökítette az egész tárgyalást
o   igazi filozófiai beszéd a vádak értelmetlenségéről
o   büntetés az athéni törvények értelmében: öngyilkosság
~   gyávának fogják tartani, ha nem teszi meg+azt fogják hinni, hogy tényleg nem tiszteli Athént és a törvényeket
~   erkölcsileg megsemmisült volna az élete
~   + a két fiát is becstelennek fogják tartani
o   athéni demokráciában lévő hit megbomlott à diktatúra?
„Szókratész nem bölcs, hanem „filozófus”, tehát a bölcsesség, azaz az ideális és transzcendentális norma szerelmese.”
Ø  Szókratész „műkedvelő” módon filozofált
Ø  hivatalosan nem retorikával foglalkozott, a szofistáknak viszont ez volt a területük
Ø  Szókratészt néhány korabeli feljegyzésekben szofistaként emlegetik, de Platón ezt el akarta kerülni, egyediségre törekedett
Ø  duális felfogás: az ember számára két világ van
o   földi világ: mindenki számára megismerhető, benne élünk
o   ideák világa: reális világ fölött elhelyezkedő világ, magasabb rendű à ez a valóság
o   az emberi világban amit megismerünk minden tökéletlen
o   mielőtt az ember megszületik, lelke az ideák világában bolyong à szépség, erkölcs à emberi világban fogékonyság ezekre
Ø  tagadja, hogy tanító tevékenységet folytat
o   bölcsesség szeretete, de nem állította, hogy bölcs
o   nem volt „hivatalosan” ez a szakmája
o   Platón számára fontos volt az elkülönítés a szofistáktól
o   Athénban él, nem utazik
o   dialógusok, drámák, melyeket Platón írt
o   nem alkot írott műveket
o   feltételezi, hogy léteznek objektív etikai mércék à ha valaki valamiben feltétlenül hisz, megingathatatlan
o   szofisták a relativizmusban hittek ßà Szókratész az objektív igazságokban hisz
Ø  Hannes Böhringer hogyan látja Szókratészt?
o   Mi a filozófia? c. mű
o   nem lehetséges nem filozofálni
o   a filozófia vagy filozófiák vannak?
~   hozzáállás, eszmeként abszolút igazsággal helyettesíthető valami?
o   philosophia perennis à nem különböző elméletek/eszmék, hanem egy nagy egész eszmerendszer, mely állandóan bővül
o   ideológia – eszme – filozófia
o   minden ideológiában van eszme amikor elindul, de nem minden eszme ideológia
o   ideológia à kényszer van benne, igazodni kell hozzá
o   eszmét az követi aki egyetért vele
o   filozófia lehet ideológia?
~   ha valaminek kényszerítő ereje van az már nem filozófia
~   de! marxizmusból ideológia lett, tehát már nem szabad gondolkodás volt
o   Hans Belting szerint nincs filozófiatörténet, művészettörténet írás, történelemírás à nincs olyan eszme melybe belefoglalható az összes?
o   Ha már kényszer/kanonizálás van, akkor a filozófiának vége?
o   Böhringer a platóni Szókratészt fogadja el
~   elenktika à elenhein=cáfolni
~   logosz=ész, szó, nyelv
~   erisztika à erisz=küzdelem, vita
~   apológia=védőbeszéd. Platón igazságos oldalát próbálja megmutatni Szókratésznak. Áldozatként mutatja be, szerinte nem bűnös. De sosem beszél E/1-ben. Dialógusokat ír, amikben mindig arra jutunk, hogy Szókratésznak van igaza és kiváló filozófus.
o   szókratika à ironikus, bábáskodó módszer alkalmazása
o   maga az igazság erőszakos? – nézőpont kérdése
o   logosz kontextus függő à kevésbé valószínűnek tűnő dolgot állítja be úgy, hogy több érv van mellette
o   pl. Nem vágyhat valaki arra aki önmaga à Erosz isten szépsége, pedig ő az esztétika és a szépség istene (Lakoma c. mű)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése